sziget

ez a mai nap

kaptam finom szives Milka bonbont az egyik csoportomtól :)

És hívott a tegnap esti pasi ... de mégis úgy döntöttem, nem találkozom többé vele, mit szólna a barátnőm? Ez nem ér annyit ...

Most zenéket küldenek nekem a gyerekek géptermi órán :) Bereczki Zoltán: Kerek egész megy éppen ... imádom!

"Ez kerek egész, bárhova mész, ez kerek egész, úgyis ha félsz ..."

"Az a jó, ha két szív egyre dobban ..."

és most megy a Be mine tonight ...

elérzékenyültem, nekem a zene oly sokat jelent, megríkat, feldob, megvigasztal, erőt ad ...

. Sokan köszöntöttek ma már. Én reggel eldöntöttem, nem tanítok ma névnapom alkalmából  :) Nem panaszkodtak eddig a népek.

Este legjobb barátnőmmel megyünk kicsit koktélozni, közös névnapot tartani, mert ő Gabriella. Így ígéretesnek tűnik ez a mai nap.

Virágot még nem kaptam ... de sok-sok szeretetet igen. És engem ez éltet. Teréz anyu segítségre szorul ilyen téren. Ad szívesen, de annyira várja vissza. Nem kell csoki, meg ékszer, csak egy mosoly, és azt érezni, hogy számítok.

Szeretem, ha körülöttem forog a világ, ezt nem tagadnatom. Kimondottan extrovertált személyiség vagyok. Ezért is lettem tanár néni :)

Szóval mosolygós napom van ma. Remélem, semmi nem fog ezen változtatni ... de nem fog, mert én így akarom !!

ma van a névnapom :) Kíváncsi vagyok, kinek jutok majd eszébe. Ma kicsit jobban keltem, bár olyan baromságokat álmodtam, hogy az csoda.

Ma nincsenek gyerekek, nyugisabb a reggel, de ha így folytatom, simán elkések most is.

A tegnap esti story nem megy ki a fejemből. Nem a pasi miatt, fura hogy most talált meg ez az egész. Úgy érzem, segítenem kell neki, de nem azzal, hogy a nője leszek. Elbeszélgetek vele, nagyon nincs rendben a srác.

Olvasom a Nesze neked Terézanyut ... libabőrözök néhány sornál. Megdöbbentő hasonlóságokat veszek észre.

Banyek mennem kell, mert tényleg nem érek be időben.

ma este nagyon meglepődtem. Kezdem az elején. Idegbeteg napom volt, ráadásul szarul keltem, meg is jegyezte fiatal kollégám, hogy milyen jó kedvem van egész nap. Mondtam neki, ja ... erre megbökött facebookon :) A hülye! Egyik kolléganőm (az állandóan pozitív benemállaszájammindigvigyorgok) viszont megjegyezte: milyen szép vagy ma Jucika ... Imádom a nevem, de nem így, én ízig-vérig Judit vagyok, semmi Jutka, meg Jucus és Jucika pfejjjj .... Szóval ragyogóan szép voltam ma, szomorú szemekkel ...

Aztán este mentem hajat festetni, barátnőmhöz. Jó későn. Erre még utánam beesett legjobb barátnőm nővérének a férje. Meg is lepődtem, sosem járt oda ... Szerintem összeesküvés áldozata lettem :) Feltűnően elkezdett nyomulni, de poénra vettem. Régebben közös bulikon találkoztunk, de szerintem két mondatot nem váltottunk egymással. Nem az esetem, mondjuk nem rossz pasi, tele van lével (ez mellesleg nálam nem egy vonzó tény, sőt...). Aztán úgy alakította ő is és barátném is, hogy hazavigyen kocsival. Mint kiderült, a felesége megcsalta, ő pedig úgy éreztem, most nagyon bizonyítani akarja elveszettnek hitt férfiasságát. Természetesen nem mentem bele a játékba. Annyira csak, hogy kicsikarta a számom, mert olykor tolmácsra lenne szüksége ... persze jóságos Terézanyuként felajánlottam segítségemet.

Nemsokkal azután, hogy hazaértem, már csöngött a telefonom, persze találkozni szeretne velem ... de én nem ... túl abszurd nekem ez a helyzet és túl átlátszó. Talán kényelmes lenne most mercivel virítanom vele és drága ajándékokkal ellepetni magam, de ez nem én vagyok. Mert most ez jönne, tudom, ő most meg akarja mutatni az asszonynak (emlékeztetőül: a legjobb barátnőm nővérének), hogy bizony ő még milyen faszagyerek.

És ugye, ugye, megint kit talál meg a sors ezzel a faszsággal: engem. Ha az esetem lenne, most tipródnék talán, így nem lesz nehéz kibúvókat találnom. Mert tuti hív holnap, nyakam rá.

Nem kell nekem most senki, nekem nem kell igazolás a nőiességemre, nem kell önigazolás arra, hogy juj én még kellek valakinek, egy menő pasinak.

Nekem csak egy egyszerű szív kellene, aki vigyáz rám.

magammal, az életemmel, a gondolataimmal, igen főleg azokkal. És mi a legnehezebb dolog? A gondolataidat irányítani, főleg ha ízig-vérig ösztönlény(lány) vagy és az érzelmek tartanak fogságukban. Nekem ezzel a sorssal kell megbirkóznom. Olykor jó ez, mert nagyon tartalmas barátságokat tudok kötni, máskor nagyon fáj, mert szeretetbombámtól elmenekülnek az emberek, igen, főleg a férfiak.

Velem mindig az történik, hogy amint biztonságot érzek kiereszteni a szeretetemet, megriadnak tőle, pedig ott kezdődne a megismerés, a tömény érzelmek kiélése. Egyszer volt abban részem, hogy nem futamodott meg az "áldozat",de Ő most már nagyon messze van tőlem. Viszont a mostani kudarcom után ismét egyre többet gondolok rá. Talán már nem is az aktuális Ő hiányzik, talán az fáj, hogy ismét bedőltem annak, hogy valaki viszonozni tudja azt a sok jót, amit csak én adhatok.

Ide menekültem hozzátok és máris értékes emberek vesznek körül. Örülök Nektek!

Elég szakaszos a napom, az életem, a gondolatmenetem, ezért írok többször keveset, az adott pillanat érzéseit megragadva.

de nagyon gyorsan. Ennek így nagyon csúfos vége lesz ... Ez nem volt soha jellemző rám, azt hittem, már rég megedzett az élet, de úgy látszik, én annyira kőkemény személyiség vagyok, nem ér nálam semmi.

Ó jaj, kőkemény? Kívül, belül pedig ott sír a copfos kislány, aki épphogy csak megkapta kedvenc játékát, már ki is kapták a kezéből. Pedig kezdte mmegszeretni azt a babát, becézgette, elnevezte, játszott vele ...

Ilyen ez az élet, ad és máris elvesz. És arra, hogy miért vette el, később kapsz csak választ, miután darabokra szakadt a szíved, elfáradt a lelked, elfogy a bizalmad és a copfos kislányból megsebzett kamasz válik, ne adj Isten felnő ...

Már tudom, mért nem akartam soha felnőtt lenni, éreztem én, hogy mekkora veszélyt jelent elhagyni a csodás mesevilágot.

Jöttek a gonosz banyák és a sárkányok, és én folyton az életemért küzdök ...

life is shit ...

bármit is teszek, egyre rosszabb ...

ez a reggel is szörnyű

utálom ezt az egészet

nem akartam

és megint belerángadtak

nem hárítom a felelősséget

csak nem értem, mivel érdemlem ezt

remélem, ennél jobb napom lesz

de nem tudok lenyugodni, pedig majd összeesek a fáradtságtól. Még picit lesem a tévét, de éjfél előtt ma ágyba kell bújnom, mert ki fogok purcanni nemsokára, ha így haladok.

De jó lenne holnap arra kelni, hogy kimosódott belőlem minden, ami Vele kapcsolatos. Ki kellene álmodnom magamból az egészet és ismét csodaváró kislányként fölkelni. Rég érintett meg valaki ennyire ..

Ok, befejeztem! Holnap nem lesz első órám, kicsit kényelmesebb lesz a reggel, manók is aludhatnak tovább. Nem lesz vészes nap. Este elviszi őket az apjuk, majd szombaton jönnek haza. Kicsit ki tudok kapcsolni, egyedül lenni, rendezni mindent.

Üres a fejem, jobb lesz, ha lefekszem.

Aludjatok jól!

a másik oldalról:

Könnyedén döntöttél helyettem is,

Mért kellett szerelmet hazudnod itt

A szívem közepében, szemem tüzében,

Lelkem tükrében, ágyam hevében.

Eszembe jutnak még mondataid,

Melyek a fejemben zsonganak itt

Az estében, nappalom fényében,

Minden mesében, vágyam emlékében.

Mondanék még neked egy valamit,

De te nem vagy már mellettem, itt

A szobámban, karomban,

Kimondott szavakban, üres órákban.

beszélgetést folytattam műkörmözés közben :) Vittem lányom is, aki útközben arra panaszkodott, hogy fáj a "kapd be" ujja :D azt hittem, behalok rajta.

Szóval műkörmös barátnőmnek jól kiöntöttem a lelkem, azt mondta, hogy a picsába bírok ilyen szerelmes lenni mindig ... hát mondtam, ez úgy jön belőlem, nem tehetek róla.

Ő más, ő nem rajong ... én imádni tudok csak, nem szeretni. Csodabogár, de talán valaki pont erre vár. Pont pont pont ...

Mostantól nem nézegetem többé az adatlapját facebookon, nem megyek föl msn-re, úgysem beszélek senkivel ... Nem akarom látni, hogy fönn van és nem ír rám.

Le kell zárnom, el kell engednem.

by the way : tök menő lett a körmöm: fekete a vége, citromsárga középen és fekete minta van benne, strasszból pedig virágok díszítik :)

semmise :(

sajna most nincs időm írni, majd csak este 9 körül leszek

egyébként az égvilágon semmi rossz nem történt, csak megszólalt egy karácsonyi dal, bevillant egy emlék ... Őt látom a fában a fűben ... csak ilyen apróságok

nem akarom elengedni, pedig Ő olyan könnyen utamra bocsátott

kurva szar minden

össze kell szednem magam, mert azt hiszem kicsit kezdek becsavarodni

mennem kell ...

ritka pillanataim egyike : egyedül, itthon, nyugalomban. Nyugalomban? Én? Én és ez a szó nem férnek meg együtt. De ezt nem én generálom. Én törekednék a nyugalomra, békét is sugárzok, belül viszont mindig halálos csatákat vívok a gondolataimmal. Nem tudom kikapcsolni az agyam. Folyamatosan figyelek, s nem csak nézek, látok is. Talán túlságosan is átlátok dolgokon, embereken és ez megijeszt.

Ma még hosszú napom lesz ... újra. Fiam várom zenesuliból, megyek lányomért, viszem logopédiára, aztán megyek feltöltetni a műkörmeimet, mert igen, nekem az van, mert szép, ápolt és lehet vele karmolászni :P Mondja egy éhes disznó ugyebár ...

Azt hiszem, most egy fél órát próbálok lepihenni, tényleg kikapcsolni. Meglátjuk, mi lesz belőle. Szunyókálnék is egyet, de akkor beállítom az ébresztést, mert utódok még véletlenül ott ragadnak, ahol vannak.

Ma pont csengetésre estem be reggel. Próbáltuk a karácsonyi műsort. Még elég katasztrófa az egész, de mivel én vettem a nyakamba, jó figyelemelterelőnek.

Írok még ma, ez most a pótcselekvés, az apró mánia. Ennél rosszabb sose legyen ...

egy apró dolog ki tud billenteni önmagamból. Mért kell nekem ezzel kínlódnom. Karma? Faszom karma, egy idióta vagyok. Mert nem alkalmazkodom a világhoz. Nem keményítem meg a szívem, nem színlelek (még orgazmust sem :P), nem hazudok, nem szívatok, nem örülök más bajának etc. És ezek az emberek elégedetten lubickolnak önző kis világukban, sárba tiporva mindent, ami szép és jó. Komolyan mondom (egyik barátomat idézve) SZAR AZ ÉLET!

A rózsaszín felhők elúsztak, itt a szürke köd, melyben elveszek.

Valaki kinyújthatná felém a kezét, de nyugodtam kicibálhatna a hajamnál fogva is a mocsokból.

Sajnos most mennem kell ebbe a ködös világba vissza.

Folyt. köv.

nincs lista

nincs hajszín, nincs szemszín, magasság, én ebben valójában nem hiszek, ezért is sikerült nehezen elmentenem ezt a kikényszerített mesebeszédet. Viszont elindította a lavinát :)

Szórakoztató ez az egész. És én nem vagyok hajlandó megváltozni, és igenis, lehet az a szem barna is, ha úgy néz rám, hogy elveszek benne és önmagam tükröződik vissza.

Számomra a fontos dolgok belülről fakadnak, nyilván pohos öregemberekben nem is fogom keresni azt, de nekem olyan értékrend kellene, amit már egyszerűen nem hiszek el,hogy létezik valakiben is. És ezen fekül még el is visel ...

De csodavárás az van, és kacagás saját balgaságomon, és a hibák keresése, arra kellett csak rájönnöm, hogy a baj nem mindig az én készülékemben van. Én túlságosan is elfogadó vagyok és mindenkiben az eredendő tabula rasa szerű tisztaságot látom, keresem. Az emberek viszont rejtőzködnek, szépfiú-, okostojás-, hősszerelmes (de mögötte semmi) érzések mögé.

De majd Ő, Ő nem fog :)

más lehetőség nem létezik ...

Akinek sok(k) vagyok, az nem érdemel meg engem és viszont, nekem nem érdemes rá vesztegetnem az energiáimat. Kivárom én azt a bátor embört, aki megbirkózik azzal a nagy kihívással, amit én jelentek majd neki. Mert nagyon jó dolga lesz ám, ezt garantálom ;)

Én annyira tisztán és egyértelműen képzelem el a dolgokat, nem tudom elképzelni, hogyan lehet nem szívvel élni és dönteni és megmondom őszintén, sajnálom az olyan embereket, akik racionális döntéseik meghozatalával elhessegetik maguktól a szívből fakadó gyermeki csodákat.

Én egy csoda nő vagyok, nem hazudok, nem csalok, és úgy szeretek, hogy azt szavakkal kifejezni nem lehet. Furcsa, hogy ez nem kell senkinek. Ronda sem vagyok, eszem is a helyén, még humorom is van.

Tudom, tudom, ha nincs meg a szikra, megette a nagy büdös fene, de én kiválóan csiszolom a kovakövet is :)

hogy is volt?

legyen 35 éves, elvált, legyen gyereke, de ne akarjon többet, az enyémeket fogadja olyan szeretettel, mint én az övét. Ne kötődjön a múlthoz, tiszta lappal kezdős legyen.

Kék szemű, félhosszú, olyan beletúrós hajú :) szép arcú, formás fenekű, sportos, nem túl izmos, átlagnál nagyobb (és vastag :P) hímtaggal (szépen írtam?) :)

Tudjon táncolni, szeressen moziba járni, szép legyen a hangja és a keze, hosszú ujjakkal.

Szeressen babusgatni, kimutatni, hogy szeret, törődjön velem sokat, legyen őszinte, kompromisszumképes és mindig éreztesse velem, hogy fontos vagyok neki.

Legyen elegendő pénze, lakása, kocsija és a közelben lakjon.

Szeressen annyira, amennyire én szeretem.

Monogám, jó az ágyban, humoros, intelligens, legalább főiskolai végzettség.

Hordjon inget farmerral és szeresse a rószaszínt :)

És itt a mese vége ...

Nem hiszem el, hogy megtettem :)

és ez nem lehet véletlen

kendőzetlenül leírtam, milyen pasira vágyom, nagy nehezen megszültem a művet és :

"sikertelen mentés"

ilyen még nem volt itt velem

ez nem véletlen ...

kiráz a hideg

szóval megtörtént ... találkoztam az ismeretlen ismerőssel. Jó lökött egy pasas, férfiként egyáltalán nem jön be, de meg kell mondanom ilyen találkozókra most nem is vágyom és ennek sem ez volt a lényege.

Nem tudom leírni nagyon tanulságos beszélgetésünket, csak az összegzést: nem jó pasikat vonzok be, mert nincs konkrét célom, milyet szeretnék. Én kifejtettem nagy pofámmal, hogy erről nem lehet konkrét elvárás (utálom ezt a szót...), azt mondta kussoljak már be :) és írjam le konkrétan egy papírra, milyen barátot szeretnék. De nagyon részletesen, még azt is írjam le, milyen legyen a farka :) hülye fasz ez is ...

Tudjátok mit, leírom! Szerinte egy éven belül be fogom vonzani, ha minden nap elolvasom, mit szeretnék és ő lesz a vőfély. Na bassza meg, tiszta hülye vagyok, de megteszem, bár lsd. egyik előző bejegyzésem, ilyesmivel nemrég már próbálkoztam, de úgy látszik az már csak pánikreakció volt.

Az az érdekes, hogy ugyanezeket ma egy kolléganőm is elmondta nekem, szerinte is csak letámadtam emiatt, de majd meglátom ... Ezek nem lehetnek véletlen jelek vagy csak ugyanazt a kibaszott pszichomókus-önfejlesztő könyvet olvasták :)

Leszarom, egy próbát megér.

Ugye kíváncsiak vagytok, milyen pasit szeretnék :P

Talán leírom ide is, talpától a farkáig :D ha valaki majd magára ismer, please találjon rám :D

ezzel a mostani életérzésemmel. Mindenki a boldogságot keresi és azt az embert, akit boldoggá tehet. Ezt ne tagadja senki, mert ez az ember ösztöneiből fakad.

Végeztem suliban, a délutánom még hosszú lesz. Fogadóórák a másik oldalon, megyek a gyerekeim sulijába. Este pedig találkozom egy virtuális ismerősömmel, mert ma épp itt jár. Semmi különös, facebookon kommentelgetünk egymásnak okos gondolatokat és ha már ide vetette a sors, leülünk picit beszélgetni.

Kicsi szívem nyugszik lassan, de még mindig szeret ... így fog ez még tartani egy darabig.

Ha nem múlik csendesen, én maradok A reménytelen szerelmes nő, aki örök magányra van kárhoztatva :)

Ej, be szépen megfogalmaztam én ezt.

Na, megyek dolgomra, fénymásolnom kell még holnapra dogákat, meg ilyen finomságok ...

tschüss ..

elkéstem reggel ... és már nem először :S össze kell szednem magam!

Beestem órára piros, fáradt szemekkel. Próbáltuk a karácsonyi műsorunkat. Óra végén két kislány odajött hozzám: tanárnő sírt? ... nem csak álmos vagyok ... akkor jó, már megijedtünk ... édesek voltak nagyon.

Vajon Ő gondol-e arra, sírok-e? Hess ... Nem sírok már, belül emészt a bánat, de annyi pozitív érzés, élmény vesz körül, hogy nincs okom búskomorságba esni, ez amúgy sem az én formám. Mosoly mögé rejtem az érzéseket. Aki ismer, nem tudom átverni, és önmagamat sem, de belőlem ez így jön. Túl sokszor összeroppanhattam volna már, de ugyan mit értem volna vele? Van nekem két csodálatos gyerekem, akik mindenek fölött állnak és minden érzést fölülír az ő ártatlan, őszinte szeretetük és az én imádatom feléjük.

Most dolgozom, pontosabban dolgoztatom a diákokat :)

Abba is hagyom, javítanom kell ...

tudtam aludni, most alig bírtam fölkelni. És nem szorít itt belül. Egy kósza gondolatnál kezdtem megint szomorkodni, de épp akkor gyorsan kipattantam az ágyból és forralni kezdtem a kávémnak a vizet. Ilyenkor mindig szétnézek itt, aztán indulhat a rohanás. Ma első órám van, ilyenkor nagyon kell sietni, hogy mindannyian időben beérjünk.

Tegnap az egyik potenciális randi-jelölt újra jelentkezett, de ahogy kivettem a szavaiból, van valakije, csak szeretőnek kellenék. Ezt én sosem fogom felfogni, nagyon durván kiesett a kegyeim közül.

Jaj, nincs több időm most írni, ma még folytatom.

költözött a lelkembe. A szívembe még nem, de valahogy elmúlt az a fojtogató érzés.

És most egy kis statisztika. Valahogy eszembe jutott, hogy míg szerelmemmel voltam, s ha a tegnap estit is beleszámolom öt pasi hívott randizni. Pedig ez csak egy bő hónap volt. Meg sem fordult a fejemben, hogy találkozzam valamelyikkel is, pedig kettő a közelben lakik, egyik pedig egész jó pali. Ezen kívül hívott volt szeretőm és egy régebbi föllángolásom, akit még sosem láttam. És egy valaki még, kicsit messzebbről. Egyikre sem vágytam sem akkor, sem most. Egyikőjüknél sincs meg az a plusz, ami nála megvolt.

És érdekes, úgy érzem, még Ő is szeret és ha nem is ennyire mint nekem, de Neki is fáj ez az egész.

Én voltam Őzikéje, kapott is tőlem egy plüss őzikét, utolsó találkozásunkkor vitte magával, jól befújtam a parfümömmel. Imádta az illatom ...

Fura, hogy nem fáj most ezekről írni.

Azt hiszem, most az őzikét szorongatva fekszik otthon ... így érzem ...

volt ma a suliban, nemrég estem haza. Egyébként még fáradt sem vagyok, annyi szeretetet kaptam ma a suliban, diákoktól, kollégáktól egyaránt. És érdekes beszélgetéseket folytattam. Egyik kolléganőm pl. megerősített abban, hogy nem erre a világra való vagyok :) csak meg kell nézni a szemem ... "máshonnan" jöttem. De honnan a faszból? Valami nagyon mézes-mázas csodavilágból, ahol senki sem hazudik és imádják egymást az emberek, vagy az ottani lények.

Aztán volt még ma egy jó élményem. Van egy kolléganőm, akinek a fiát tanítottam elsőben, mindig azzal nyaggatott, mért kap a kisfia hármast, mikor annyit tanul. Persze a gyereknek voltak ötösei is, de a hármasok szemet szúrtak. Na két évig nem tanítottam a fiút és ebben az évben megint megkaptam. Ma eljött az anyja, hogy a szemembe mondja: a fiúcska azt mondta, az én óráimnak köszönheti a nyelvvizsgáját :) És most ő is megköszönte azt a pár fejbevágós hármast. Jó volt ezt hallani.

Kicsit bőbeszédűbb lettem. Nem tudom, mi az oka, talán lassan múlik a feszültség. Felkelni még rossz lesz sokáig, meg biztosan lesznek dolgok, amik miatt sírva fakadok. De ezt is túlélem.

tulajdonképpen az, hogy picit bipoláris vagyok, magával hozza a mániákat, szerencsére nekem ez jutott ki csak, az írásba menekülés

utálom az alkoholt, persze olykor lecsúszik, meg is árt hamar, tehát alkoholmániám nincs

cigizni szoktam ... khm ...

szexmánia? hát hát hát ööööö .... :P

de nincs már rendmániám, mert volt egykor, mikor nem volt rend bennem, elkezdtem kívül takarítani

most önmagammal rendben vagyok

a világgal és a szerelemmel állok hadilábon

de majd elmúlik ez is

azt is mondhatnám, lesz még ennél rosszabb is :)

de hol?

én még egy szem ajándékot sem kaptam tőle ... pedig esküszöm jó vóltam :)

jó vagyok én, de nem egy angyal, lehet ez volt a bibi

hangulatom ingadozó, az engem ért élmények függvényében alakul

mikulásozunk a suliban

tegnap este nagyon szép élmények értek a fiamtól, megkérdeztem tőle, nem zavarja-e, hogy mindig elmondom neki van-e valaki a szivemben, azt mondta, szeretné, ha mindig így lenne ez, mert én olyan anyuka vagyok, aki sosem hazudik

ezen kívül jó lenne, ha a sulijukban lenne egy olyan kezdeményezés, hogy kirakják az anyukák képeit és ő csak csupa jót tudna írni rólam

kárpótolt a tegnap történtekért ez a pár mondat

de törölni nem tudja a fájdalmam

most múlik csendesen ...