elkéstem reggel ... és már nem először :S össze kell szednem magam!
Beestem órára piros, fáradt szemekkel. Próbáltuk a karácsonyi műsorunkat. Óra végén két kislány odajött hozzám: tanárnő sírt? ... nem csak álmos vagyok ... akkor jó, már megijedtünk ... édesek voltak nagyon.
Vajon Ő gondol-e arra, sírok-e? Hess ... Nem sírok már, belül emészt a bánat, de annyi pozitív érzés, élmény vesz körül, hogy nincs okom búskomorságba esni, ez amúgy sem az én formám. Mosoly mögé rejtem az érzéseket. Aki ismer, nem tudom átverni, és önmagamat sem, de belőlem ez így jön. Túl sokszor összeroppanhattam volna már, de ugyan mit értem volna vele? Van nekem két csodálatos gyerekem, akik mindenek fölött állnak és minden érzést fölülír az ő ártatlan, őszinte szeretetük és az én imádatom feléjük.
Most dolgozom, pontosabban dolgoztatom a diákokat :)
Abba is hagyom, javítanom kell ...
