egy valami nem változik csak bennem, az hogy még mindig kötődöm hozzá. Ez minden mást beárnyékol az életemben. Viszont egyébként jól érzem magam a bőrömben, a lelkemet kellene kihipózni, eltüntetni belőle minden nyomot, mit Ő hagyott benne. Igaz, ez is okkal történt, a bennem zajló változások generálója lett Ő. Köszönöm hát Neki, hogy elhitetette velem, nála jó helyen van a szeretetem, köszönöm neki, hogy kezdetben valóban törődött velem, köszönöm neki, hogy ez valamely oknál fogva megváltozott és köszönöm Neki, hogy akkor hagyott cserben, mikor már a legjobban szükségem lett volna Rá. Mégis köszönöm ezt az élményt, mert sokat adott, s persze még többet vett el. De biztosan nem véletlenül kellett ennek így történnie.
Köszönöm,
hogy voltál,
hogy féltettél és óvtál
talán ..
Már nem tudhatom, mert
egy mondat kérdőjellé tett
mindent, mit mondtál.
Köszönöm,
hogy hallgatsz,
hogy senkinek tartasz
s ha nem ..
Már nem tudnék bízni benned
sosem.