költözött a lelkembe. A szívembe még nem, de valahogy elmúlt az a fojtogató érzés.
És most egy kis statisztika. Valahogy eszembe jutott, hogy míg szerelmemmel voltam, s ha a tegnap estit is beleszámolom öt pasi hívott randizni. Pedig ez csak egy bő hónap volt. Meg sem fordult a fejemben, hogy találkozzam valamelyikkel is, pedig kettő a közelben lakik, egyik pedig egész jó pali. Ezen kívül hívott volt szeretőm és egy régebbi föllángolásom, akit még sosem láttam. És egy valaki még, kicsit messzebbről. Egyikre sem vágytam sem akkor, sem most. Egyikőjüknél sincs meg az a plusz, ami nála megvolt.
És érdekes, úgy érzem, még Ő is szeret és ha nem is ennyire mint nekem, de Neki is fáj ez az egész.
Én voltam Őzikéje, kapott is tőlem egy plüss őzikét, utolsó találkozásunkkor vitte magával, jól befújtam a parfümömmel. Imádta az illatom ...
Fura, hogy nem fáj most ezekről írni.
Azt hiszem, most az őzikét szorongatva fekszik otthon ... így érzem ...
