az Álompasit, de le is kell mondanom róla, mert így ésszerű ...

Fantasztikus volt a Szilveszter Vele. Péntek este jött és ma reggel vittem ki az állomásra. Mindent meg tudtunk beszélni őszintén és kendőzetlenül. Fantasztikus srác.

Mikor megláttam az állomáson, ahogy jön felém, már tudtam, hogy baj lesz. De ez a baj, nem olyan baj, most rossz, hogy elment és talán soha többé nem látom, mert Ő jobban fél ettől az egésztől, mint én. Én is elhatároztam, hogy az eszemre hallgatok ezentúl, de nehezen megy, viszont picit jobban, mint eddig, ez az ismeretség is előrevitt.

Péntek este iszogattunk, Monopolyztunk, filmet néztünk, majd éjfél után átsétáltunk abba a buliba, ahová hivatalos voltam. Ott már rég túlítták magukat rajtunk, de akklimatizálódtunk kicsit és nagyon jól éreztük magunkat. Nem is tudom, utoljára mikor buliztam valakivel is ilyen jót.

Csak szuperlativuszokban tudok beszélni az egész hétvégéről. Másnap sokáig aludtunk, aztán főztem lencsét. Visszavágóztunk monopolyban, megbeszéltük a dolgainkat, megcsináltuk az angol háziját :) és este még pezsgőztünk egyet.

Ma reggel, mint írtam, fölült a vonatra és most hazafelé tart. Kicsit már pityeregtem, de erős leszek. Már tudok kicsit erősebb lenni és csupán hálát adni a sorsnak azért, hogy Vele tölthettem ezt a két napot.

Csak van olyan srác, mint amilyen nő én vagyok. Ha tényleg olyan, mint én, fogunk még találkozni, ezt beszéltük is, hogy ugyanúgy megy minden, mint eddig. Beszélünk, s majd meglátjuk. Én már a tündérmesékben nem hiszek, de ilyen közel még sosem voltam a totáls boldogsághoz.

:)