volt ma a suliban, nemrég estem haza. Egyébként még fáradt sem vagyok, annyi szeretetet kaptam ma a suliban, diákoktól, kollégáktól egyaránt. És érdekes beszélgetéseket folytattam. Egyik kolléganőm pl. megerősített abban, hogy nem erre a világra való vagyok :) csak meg kell nézni a szemem ... "máshonnan" jöttem. De honnan a faszból? Valami nagyon mézes-mázas csodavilágból, ahol senki sem hazudik és imádják egymást az emberek, vagy az ottani lények.

Aztán volt még ma egy jó élményem. Van egy kolléganőm, akinek a fiát tanítottam elsőben, mindig azzal nyaggatott, mért kap a kisfia hármast, mikor annyit tanul. Persze a gyereknek voltak ötösei is, de a hármasok szemet szúrtak. Na két évig nem tanítottam a fiút és ebben az évben megint megkaptam. Ma eljött az anyja, hogy a szemembe mondja: a fiúcska azt mondta, az én óráimnak köszönheti a nyelvvizsgáját :) És most ő is megköszönte azt a pár fejbevágós hármast. Jó volt ezt hallani.

Kicsit bőbeszédűbb lettem. Nem tudom, mi az oka, talán lassan múlik a feszültség. Felkelni még rossz lesz sokáig, meg biztosan lesznek dolgok, amik miatt sírva fakadok. De ezt is túlélem.