olyan mértékben, hogy ma reggel leordítottam mindenkit, aki szóba állt velem. Egyik kollégám azt mondta, nem tetszik ez neki, hogy én ilyen vagyok most. Mondtam neki, ez van , szeresse meg a helyzetet :)

Végeztem mindennel és mindenkivel, az álmaimmal, a szerelemmel, bele kell olvadnom ebbe a szaros racionális világba. Nem fog menni, hisz én mindig minden körülmények között :) kilógok a sorból. Tüskés lettem, szúrok, elegem van abból, hogy kiteszem a lelkem mindenkiért és semmit nem kapok vissza. Akkor kapjon mindenki tüskéket tőlem is. Szarok már én bele ebbe az egészbe.

Nem írok okokat, nem lényeg, elegem van és kész. A megértetlenek tehetetlenségével vergődöm évek óta. Túl sok és sokk vagyok, rámcsodálkozik a világ, majd odébb áll, nem kell egy ilyen csodabogár senkinek. Nem vagyok könnyen kezelhető, skatulyába dugható és a legjobban az bosszant föl, ha mégis általános kliséket akarnak rámerőszakolni. Hát kapja be a világ! De tövestől :)

Szóval ez van most ...