sziget

tegnap találkoztunk, minden úgy alakult, ahogyan azt sejtettem és nincsenek rossz érzéseim, igaz túlságosan jók sem ... Ma viszont egész nap jó kedvem volt, megbámultak a pasik és önelégült arccal konstatáltam, hogy még mindig jó nő vagyok :) Persze kellő szerénységgel :P

Focitorna volt ma egész nap királyfinak, másodikok lettek. Ügyesek voltak nagyon. Segítettem a gyerekek és vendégek etetésében, megírtam gyöngybetűimmel az okleveleket és nemrég értem haza hercegnővel, mert focista fiam még ott maradt a szezonzáró pizzázós bulin.

Nagyon fáradt vagyok. Nem sokat aludtunk éjszaka. Azt hiszem, ma már semmihez sincs kedvem, amit nagyon muszáj még elrendezek itthon és ágynak dőlök.

Ma kaptam smst valakitől, aki egy másik pasi-történet. Elmeséljem? Na jó :)

Szóval kb. két éve ismerjük egymást és kb. két havonta (ha épp nincs aktuális) találkozunk. Hogy ennek mi értelme és mért így alakult? Ennek is van története, de most annyira fáradt vagyok, hogy nem bírom elmesélni ...

Lehet együtt töltjük a Szent Estét (ill. inkább Szent Éjszakát ...), mert az enyémek apjukkal lesznek. Persze előtte én hazamegyek anyuhoz és tesómékhoz, de utána lenne kedvem hozzá. Különös "kapcsolat" a miénk, mint mindegyik az én életemben.

El akarom felejteni B.-t. Azt hiszem megint eljött a szarokbeleleszamilesznemkellkomolyanvenniazéletet-korszakom. Ez van. 2011 talán újra erről fog szólni, volt már ilyen évem és sosem szenvedtem ...

Hát ennyi ...

végre ... Suliban kis lazulás, délutánom sem lesz vészes. Az estém pedig remélem nagyon jól sikerül majd ...

Kicsit kezdek visszatérni önmagamhoz. Ezt már szeretem! Azért még vannak visszaesések, de nem olyan nagyot zuhanok, elviselhető. Egyébként minden az. Az ember mindent elvisel, mert muszáj!

a visszajelzések ezt mutatták. Én meg voltam elégedve a gyerekekkel, voltak bakik, de inkább amiatt, hogy az utolsó pillanatban is változtatni kellett a műsorrenden. A diákok nagyon édesek voltak és ez volt a lényeg. Most legördült egy nagy kő a szívemről, egy másik még kicsit nyomja, de az ember viselje minden tette és eltévedt érzelme következményét ...

Tegnap este lazítottam. De nem mondom el, mi történt, csak annyit, annak ellenéra, hogy sokat sírtam, jó érzés volt az egész. Hűha milyen rejtélyes :)

Most be kell fejezzem, készülnöm kell a suliba. Kocsim tegnap lerobbant ... aksicsere ... hurrá!

Legyetek jók ha tudtok ;)

fellépés

nagyon parázok ... :)

szorítsatok légyszi!!!!

LOVE :)

facebookon , hogy törlöm az ismerősök közül. Nem akartam agyonragozni, hogy nem bírom nézni, milyen vígan éli az életét és nem bírom megállni, hogy ne kísérjem nyomon. Egyszerűen megírtam neki, hogy nem azért törlöm, mert nem szeretem, épp ellenkezőleg. Megkértem, hogy ne válaszoljon. És így írtam alá: Őzi .. ahogy hívott. Én voltam a kis őzikéje. És most pityergek ...

Msn-en még nézegetem egy darabig, fönn van-e, de ha nem bírok ezzel az érzéssel tovább, onnan is törlöm. De valahol még látni akarom, hogy létezik ...

Rég szenvedtem ennyit valaki miatt ... De 2011-re összeszedem magam!

Nem tudok most többet írni ...

abból, hogy nekem állandóan magyarázkodnom kell. Norbinak mi a faszért nem kellett megmagyaráznom, hogy azért vagyok ilyen, mert szeretem és azért szeretem, mert Ő ugyanilyen velem ... B. meg komolyan mondom kapja be akijét akarja! Ha valaki így tudja irányítani észérvekkel az érzéseit, annak nem is voltak soha. Nem fogok bedőlni még egy ilyen "majd én várok rád, biztonságban van nálad a szeretetem, imádszeret"-dumának. Ekkora barmot, mint én vagyok ... De megérdemlem! Egyszer csak fel kell nőni annak a szőke copfos kislánynak csipkerózsika-álmából...

Pedig olyan vidám voltam egész nap és megint elég két mondat, hogy keresztbe húzza a jókedvem. Különös szerzet vagyok én ... és én csodálkozom, hogy nincs hozzám türelme senkinek? Igen, Norbinak volt ... elkezdett nagyon hiányozni. B. csak megbántott, úgy érzem becsapott, ha nem is a szavaival, azzal hogy elhitette, biztonságban vagyok mellette. Hányszor írta, hogy ne aggódjak ... és volt miért!

Szeretném, ha újra nem kellene megmagyaráznom a szavaimat, a gondolataimat, az érzéseimet, a vágyaimat. Csak nyugodtan beszélgetni úgy, hogy ne kelljen azon agyalnom, na ezt hogy írjam vagy mondjam, hogy ne értse félre ...

Elcseszett egy lélek vagyok én bakker ...

olyan gyorsan történnek most velem az események és bennem még gyorsabban. Csak kapkodom a fejem ide-oda. Közben van bennem egy állandó rossz érzés a B.-vel való viszonyom és szakításom miatt. Nem, nem megyek bele újra a fölösleges agyalásba, hiszen ezek csak az én elmém teóriái lennének, az igazság odaát van, nála. Úgy döntött, megtartja magának vagy elmondta villágosan, csak az én tiszta, álmodozó, ámbár felettébb bizalmatlan lelkem nem hiszi el. Hát így jártam. Szeretnék már nem írni B.ről ...

Már nagyon várom a téli szünetet, először is amiatt, hogy manókkal több időt tölthetek, viszont azt a pár napot is várom, amikor egyedül lehetek végre, mert az apjuknál is lesznek. Nagytakarítanom kell mindenütt, magamban is. Kívül-belül rendet teremteni ebben a káoszban, amiben most leledzem.

Nem várom a Karácsonyt ... azt hittem még együtt leszünk, olyan békésen indult minden. És megint Ő villan be és ez az aminek az ember nem tud parancsolni a józan eszével.

De itt legalább kiírom magamból és kicsit félreteszem éjszakára. Szerencsére a reggelek már nem olyan vészesek. A lemez újra rendesen forog, csak nem azt játssza, amit kellene ... vagy amit (csak én) akarok?

Jó éjt :)

volt ma belőle elég. Szóval majd kilábalok lassan a szánalmas önsajnálat apátiájából. A délelőtt eleve olyan kellemes volt, mint mindig. Az óráim jó hangulatban teltek, a karácsonyi műsor próbáján jókat röhögtünk, én már kínomban is ... de majd csak kisül belőle valami, én azt hiszem, amit tudtam, megtettem.

Napközben új barátom tartotta bennem a lelket, amikor csak tudtam beköszöntem neki msn-en. A szó tiszta értelmében barát, legalábbis én már annak tartom, kedvelem, szeretek vele beszélgetni és mindig mosolyt csal az arcomra. Pedig tegnap este nagyon undok voltam vele ...

Este eljött barátnőm, akivel nagyon ritkán találkozunk. Olyan jó volt megölelni és nagyokat vigyorogni. Azt mondta B. egy bolond, meg fogja még bánni a döntését. Ezt barátnőm ugyanúgy nem tudhatja, mint én,de jól esett, hogy ezzel engem magasztalt egekig :)

Aztán nemrég videokameráztam kedves szintén új barátnémmal :) először láttuk egymást, végigmosolyogtuk a beszélgetést. Annyira hasonlítunk egymásra, még kicsit kívül is. Nagyon pizitív kisugárzása van. Innen üzenem neki, hogy örülök, hogy megismerhettem!!

Szóval most így jó érzésekkel fekszem le, mégis ott van egy kis szürke felhő, ami ráveti árnyékát minden jóra. Ez nem jellemző, hogy ennyire nem tudok továbblépni. Egyszer volt eddig ilyen életemben ...

és ha én egyszer valamit elhatározok, az úgy is lesz (kivéve a szív szavát...). Most voltam fönn facekookon és nem néztem meg az adatlapját! Már csak minden harmadszor nézem meg :) inkább föl sem megyek az FB-re. Msn-en nézegetem ugyan fönn van-e, de nem bírom még törölni.

De a gondolataimat megpróbálom jobb mederbe terelni. Annyi jó dolog ér és vesz körül, most olyan valaki miatt érezzem fosul magam, aki le se szar ... A francba tudtam megint bedőlni annak, hogy mindent megoldunk és én úgy szeretlek, amilyen vagy ...

És megint ezzel foglalkozom ... még gyakorolnom kell.

Próbáltunk ma megint, elég katasztrófának látom, de remélem, összejön csütörtökre minden. A gyerekek nagyon lelkesek és édesek, csak kicsit bátortalanok. Na, majd túl leszünk ezen is.

Egyébként olyan semmilyenek a napjaim. Biztosan azért mert én is mint egy kis semmi járok-kelek. Kis picike semmi léptekkel, észrevétlenül.

de nem bírok ... Sírnom kellene, de nem tudok. Le kellene szarnom az egészet, de nem tudom. Kezdem kerülni a netet, mert itt még látom, de azért van még olyan dolog, amiért érdemes nem hátat fordítanom a virtuális világnak.

Itt van pl. ez a blog és valaki, akivel pár napja jókat beszélgetek. Igaz, lassan kikészítem a hülyeségeimmel, de eddig jól tűri :)

Ez nem az, amire gondoltok ... ez más.

Mennem kell az életbe!

A háló legyen Veletek ;)

amin most keresztülmegyek. Ma már éreztem ezt minden porcikámban. Arra kell csak figyelnem, hogy jó irányban haladjon ez a változás. Érzem a rossz irányt is, de ellenállok. Volt már elég részem a rosszból.

A mai napról: alig bírtam fölkelni, pedig viszonylag hamar lefeküdtem. De nem késtünk el. A suliban rámzúdult minden: az órák, a karácsonyi műsor ... Holnap főpróba. Legalább van min paráznom, picit terel.

Délután megbeszélésünk is volt, jó későn értünk haza mire összeszedtem babákat. Elmentünk Luca-napi ajándékot venni.

Dögunalom vagyok ma ...

Már írni sem bírok. Valami készülődőben van bennem vagy körülöttem, fura érzésem van.

törtek ma rám anyunál. A tesóm egy perccel megérkezésünk után felbaszta az agyam, nem is beszéltünk egész este. Úgy járkál ott, mint aki aranyat szarik.Biztosan több önbizalmat ad neki a szilikon csöcs meg a fölvarrott has. De nem ő volt ma a lényeg. Anyut nem láttam egy hónapja. Nagyon megbántott akkor, de úgy érzem, neki is fájt. Mi soha nem beszélünk meg utólag semmilyen problémát. Sőt soha nem beszélt velem problémákról Világ életemben csak kritizált és sokat bántott. De most nagyon csendben volt és kedves, szerintem még az ő megközelíthetetlen szívét is megérintette a belőlem áradó szomorúság.

Húgom gyerekei moncsicsivel játszottak. Nem is értették, mekkora kincs volt ez a kis szőrmók akkoriban nekünk, el is hoztuk az enyémet. Eszembe jutott róla a gyerekkorom. Minden tisztaságával, ártatlanságával és a csodába vetett hitemmel. És rájöttem, lelkem mélyén mindez fikarcnyit sem változott. Csak a világot látom a felnőttek sokat szenvedett, s csalódott szemével. Viszont legbelül ott csücsül a szőke copfos kislány és sír. Sír, mert nem ezt ígérték neki a mesék. Azoknak mindig jó volt a végük.

Pedáns, éltanuló kislány voltam. mindig is írtam naplót. Talán nem volt kinek elmondanom, mi játszódik le bennem. Kiírtam hát magamból. Ugyan hol lehetnek azok a gyöngybetűs füzetek?

Mert volt ugye az Iván, első szerelmem, én hetedikes voltam, ő elsős szakközepes. Minden nap lerobogott  hozzám Simpson motorjával, amivel egyszer jól neki is mentem a szomszéd kerítésének :) Nem a motort féltette, ő még engem ...

Anyu nem szerette, túl hangos volt a motor ... végül én szakítottam vele. Kézfogáson kívül semmi sem történt köztünk, olyan ártatlan volt minden. Aztán valamikor két év múlva összefutottunk. Akkor már kocsival járt. Beszélgettünk, magához húzott és megcsókolt. Azt mondta, ez még hiányzott neki belőlem.

Nem sokat találkoztunk utána, mindketten másfelé vettük utunkat.

ez egy szép Zséda-szám. Így érzem most magam én is. Bezárkóztam, a kulcsot még nem dobtam el, de nagyon nincs a helyén. A kulcs a szívemhez. Annyit nyavalygok, hogy ez már szánalmas ... De nem tudok mást írni, szarul vagyok. Szeretném azt írni, hogy wow minden szép és jó, boldogságos. De koránt sem az.

Megfőztem, nagyjából rendet raktam, gyerekek megint lementek hócsatázni. Tanítványaim délelőtt nem jöttek, nem is bánom ... még egy órára várok egy lányt, aztán irány az élet. De pont oda tartok, haza, a gyökereimhez, ahová mostanában nem szívesen megyek. Mert nem hat rám jól, itthon több a szeretet, a nyugalom. Még úgyis ha bennem dúlnak a nagy csaták.

Még le sem zuhanyoztam, pedig lehet segítene egy illatos fürdő.

Szeretnék most világgá menni, nem törődni semmivel, csak magamra figyelni, a belső hangokra, arra, amire most csak nyomokban van időm. Mindig kizökkent valaki vagy valami. Jó lenne beszélgetni, de nincs kedvem.

Megyek, nem fog a hely sehol ...

manók lementek a hóba. Hadd levegőzzenek, én addig majd főzök, meg teszek-veszek. 11-re jön tanítványom. Kellene nekem Valaki, akire átruházhatom a most B.-vel kapcsolatos gondolataimat. Nem egy új szerelem, egy új Valaki, aki figyel rám, vagy legalábbis úgy tesz ... Egy új alany, akire csöpögtethetem a szeretetem, a szeretetéhségem.

Elég lenne egy jó barát most vagy egy kutya :) vicceltem ...

Olvasom a Terézanyut. Még mindig sok a párhuzam és hasonló gondolat, hangulat. Egyszer úgyis megírom az én Terézanyura hajazó könyvemet. Lehet, hogy majd csak itt fog heverni a fiókomban és felolvasok belőle az unokáimnak, vagy ők nekem, de marad valami utánam.

Egy nagy szerencsém van ebben az egész kusza életben: van két csodálatos gyerekem. Imádattal veszem körül őket és még mindig marad annyi szeretet, ami egy férfira vár, hogy kapkodhatná a fejét (farkát... hihi ...). Szóval túltengek. Szeretettúltengésem és szeretetkívánalmam van. Nem gyengén.

És most megyek, mert nem haladok :)

basszus fölkelek és már beindul az agyam. Még mindig B.-ről gondolkodom, aztán bevillan a karácsonyi műsor, hogy mennyi mindent el kell még intéznem, aztán a többi probléma is. Ki is ugrottam inkább a jó meleg ágyból és elkezdtem a dolgom.

Pedig oly szép a táj, gyönyörűen megmaradt a hó. Hólapátom nem van :) , nem tudom, ki bírok-e állni kicsi-kocsimmal a garázsból.

Most pakolok, főzök, majd tanítok, aztán haza anyuhoz, de erről tegnap már írtam. Na és készítenem kell pöttömöket holnapra, meg magamat is. Tanulás, bepakolás, kikészíteni a ruhákat. Nem lehet azt mondani, hogy unalmamban agyalok. Kezdtem pedig erről már leszokni, ebből érzem, hogy fontos volt nekem B. Mostanában elég könnyen túlléptem a kapcsolataimon. Biztosan nem is jelentettek sokat,de ez ilyenkor derül ki, utólag. Igazából kevés igazi kapcsolat volt ezek közül, inkább ismerkedtünk, majd megrekedtünk, mindig volt valami bibi ...

Azt hiszem még nyitva áll a kapum B.-nek. Lehet egy idióta barom vagyok, de ez jön legbelülről. Az,hogy én egy héttel a "szakításunk" után nem regisztráltam vissza a társkereső oldalra, ahol megismerkedtünk, nagy szó! És nem tudom miért, de azt gondolom, eszébe jutok még (mert szoktam mondani: engem nem lehet elfelejteni, csak megjegyezni nehéz...), de ő racionális és biztosan nem is bírt úgy szeretni, mint én Őt, vagy nem mert ... De ezek teóriák, tök fölösleges valójában összeragasztani a mozaikokat, mert nincs meg minden darab.

Nem kell most senki ... békét szeretnék.

ez a mai este. Az a jóbenne, hogy itt szuszognak manók nem messze tőlem az ágyban. Fáradt vagyok. Tudom, ez nem újság. Jár az agyam. Ez sem. El akarja hitetni velem, hogy még mindig szeret ... Hülye liba vagyok.

Nézem az X-Faktort. Háttérműsornak elmegy.

Holnap tanítok megint reggeltől, de kell főznöm is az éhes szájaknak és délután hazamegyünk anyuhoz. Anyu ... én választottam ki, hozzá akartam leszületni, ő osztja a leckéket, tőle fakad a szeretethiányom.

Apu ... maga a szeretet, a derű és örök ifjúság ... még mindig. Odaföntről vigyáz rám annyira érzem, annyira tudom.

Félek visszaolvasni a naplómat. Olyan boldog voltam az elején. Hogyan romlott el? Megint mit nem vettem észre? Elhitette velem, hogy szerethetem és én egyszerűen csak szerettem. Hiányzik. Ő vagy az érzés, amit elhittem? Hogy szeret ... nem tudom ...

és egyre nehezebben adom ki magamból. Nagy csalódás volt ez nekem. Azt hittem, attól hogy valaki baromi intelligens, érzelmileg is rendelkezik ezzel a képességgel. És mégsem, Ő is csak egy férfi, aki utálja a kötöttségeket, a puffogást és már biztosan új prédát hajkurászik Ilyen gondolatok járnak most a fejemben. És sajnos ez még fáj nekem. És azt is tudom, addig fog fájni, míg valaki más meg nem dobogtatja újra a szívem. Nehéz. És egyre jobban félek a csalódástól. Össze vagyok zavarodva.

Ma este is sírtam kicsit, mert felcsendült egy dal, ami szomorú érzéseket váltott ki belőlem. Én így is boldog lennék egyedül is, nem kell megerősítés mástól, hogy jó vagyok, bármilyen téren is. A szeretetre vágyom, a törődésre, s arra hogy rázúdíthassam valakire mindazt a jót és szépet, amit itt gyűjtögetek legbelül.

Egy órával ezelőtt még hangosan kacagtam, most szomorúan pötyögök. Ez a bipolaritás. Pont ez. Nincs rá magyarázat, rátör az emberre. Illetve van kis apropója, de le sem írom ... szánalmas ...

Általa voltam, s most nem vagyok (nem B.-ről beszélek), Norbiról ... olyan sokat eszembe jut újra ...

esik a hó. Olyan igazi szép, békés hóesés. Kimentünk Tescoba, elvertem csomó ruppót, mert venni kellett új porszívót. Szívás! :)

Vettem két év után jégkaparót is a kocsimba, mert eddig igen érdekes eszközökkel oldottam meg eme problémát. Szinte minden kezem ügyébe akadó szilárd tárgyat fölhasználtam kocsim kiolvasztására. És még olyan jégoldó sprayt is vettem. Tisztára menő autós lettem :)

Most elég jó a hangulatom, persze ez egy perc múlva apátiává alakulhat. Elég, ha nem úgy fújja majd a szél a havat, ahogyan az nekem tetszik ...

Nem tettem még túl magam B.-n. Odáig már eljutottam, hogy facebookon nem lesegetem, de az msn-kiírásait szoktam nézegetni. Meg persze azt, fönn van-e. Törölnöm kellene. Érdekes, eddig minden exemet töröltem, Őt még nem bírom, az olyan, mintha föladtam volna, pedig muszáj föladnom, ha Ő föladta. Megijedt. Nem csodálom. Ő észember, én szívember vagyok, abból is a legkonokabb fajta, olyan álomvilágba kapaszkodó ...

Mégis büszke vagyok magamra, mert olyan ügyesen kezelem már azt az egészet. Nem sírok, nem tépelődöm (annyit amennyit szoktam) és nem írogatok neki.

Mindig kicsit följebb jutok azon a bizonyos szamárlétrán, az élet iskolájában ...

Ha szeretsz valakit, ne szólj egy szót se. Hallgass! S a csöndben üzend ezt a néma zenét. Vagy tudod mit? Ha félsz, hogy nem hall, mert még nincs hozzá füle: fütyülj neki! Mindenkinek van egy titkos füttyjele. Ha meghallja, talán megdobban a szíve.

Sajnos ilyen ügyeseket még nem bírok írni ... még ... de tetszik nagyon!

fasza! Reggel elpróbáltuk a karácsonyi műsort, alakul, mint púpos gyerek a a prés alatt.Most géptermezünk a hatodévesekkel. Azt mondták ma nekem: tanárnőn mostanában nem lehet elmenni ... röhögés :) pedig el lehet(ne) :)

Na mindegy ... szerencsére rövidített órák vannak, délben végzek, megyek moncsicsikért, aztán délután otthon rendrakás és pihi, bevásárlás, ilyenek.

Nem hiányzik most senki és semmi. Nyugalomra vágyom, pihenésre, rendre, csendre. A ma délután elég békésnek ígérkezik, majd sokat simogatom a manókat. Ők az életem, és én az övék. Ezért szeretném, ha rendbe lennék, mert ha én harmóniát sugárzok, az belőlük is azt hozza ki.

Nem vagyok ma megelégedve magammal... valami nem kóser. Mondjuk nálam mikor az? Van egy-két hét időnként az életemben, mikor úgy érzem, minden rendben van, aztán elromlik valami és összedől a világ.

Most romokat takarítanék, ha lenne lélegzetvételnyi időm ...

megint B.-vel keltem, az agyamban ... Éjszaka álmodtam valamit, azt nem tudom már, kiről-miről szólt, de arra ébredtem, hogy iszonyatosan dobog a szivem, azt hittem, kiugrik a helyéből.

Ma szombat, munkanap ... hurrá! Nincs megállás. Nem tudom rendezni az érzéseimet, gondolataimat, mert nincs egy perc nyugtom. Na jó, ilyenkor, de most is figyelem a kis digitális óra moccanását, mert 45-kor kegyetlenül el kell kezdenem készülődni.

Odakint megszólalt a templom harangja ... sötét van, hideg van, ilyenkor az embernek téli álmot kellene aludni.

Az érzelmeimet sikerült már befagyastania B.-nek. Remélem azért jól elvan a kis reality világában, messzi az álmoktól, simogatásoktól, szeretgetésektől. Vagy megkapja ezt olykor ettől vagy attól vagy egytől ,aki nem veszi oly komolyan ezeket a dolgokat, mint én, az Őzi ...

Jó lenne végre úgy fölkelni, hogy nem Rá gondolok ... Gabi szerint még egy hét :)

a Megasztár végén , ezen az Álomvilág dalon. És elképedve olvasom a Nesze neked Terézanyut - mintha csak én írtam volna, mintha csak rólam szólna ... hihetetlen!

Már csak szösszenek itt egyet, nagyon álmos vagyok és holnap kelnem kell. Reggel karácsonyi műsort próbálunk. Szerencsére rövidített órák lesznek és mehetek manócskákért. Hiányoznak!

Nem is mondtam, Gabi sütött nekem szivecskés sütit. És kaptam tőle jó könyvet. Nagyon szeretem ...

Még Őt is szeretem valahol, valahogy, B.-t. Tudom, mi rettentette vissza és nem tehetek róla, akkor ott Ő váltotta ki azt belőlem. Puffogtam, de előtte még azt mondta, olyankor puszilgatni kellene engem nagyon.

Mondani mindent lehet, aztán a puffogásomért lett nincsrádidőm egyébként sem akarom, hogy csak fájdalmat okozzak ... mert Ő tudta, mi nekem a jó ... Ő dönthetett helyettem is.

Persze, mert nem szeretett úgy, mint én Őt. De elhitette velem, mert én úgy vágyom a szeretetre, hogy ennyi kedvesség már elég volt nekem, hogy elhiggyem neki.

Balga lány ...

kezdem az elején. Azt hiszem, részletesebben kell írnom, több időt kell szánnom arra, hogy átgondoljam, mi is történik velem, bennem.

Szóval elmentünk Gabi barátnőmmel koktélozni, megrendeltük, fancsari pofákat vágva meg is ittam ... keserű volt. A pincérlány, mikor fizettünk, meg is kérdezte, ugye nem ízlett annyira ... de,de nyugi, nem volt rossz :)

Kicsit lightosra sikerült a beszélgetésünk Gabival, emlegettük, hogy utoljára még Zsolttal jártunk ott, a B. előttivel. B az Ő. Zsolt volt az Ő-jelölt előtte, de sajnos benne olyan mély nyomokat hagyott csapodár felesége, hogy még mellettem sem tudott kiállni maga mellett :) Sajnáltam ... nem azt, hogy vége lett, hanem Zsoltot.

Azt mondta Gabi, nem hiszi el, hogy B. szeretett volna, Zs. sérült volt, de Norbi még biztosan gondol rám ... a börtönben talán ... Na, bemutatom akkor lassan ez éves pasi-felhozatalomat.

Norbi, a bűnöző, aki szerelmes volt belém, Zsolt, a lelkisérült, aki mellettem próbált újra férfi lenni és B. , akit még nem fejtettem meg.

Norbi volt az, aki eddig meg tudta nekem adni azt az érzést, amire valaha is vártam, aztán egy reggeli telefonhívás után eltűnt, az előzmények tükrében, akár börtönben is lehet. A monday Morning számról még mindig Ő jut eszembe ... majd elmesélem :)

Vissza a koktélozáshoz. Fizettünk, angolosan távoztunk, majd elindultunk nekem cigit vadászni. Hazafelémenet kibontottam a kecsesen vékony zöld Pall Mallt és megkérdeztem Gabit, rágyújt-e velem. Azt mondta: de itt az úton cigizzünk?? Mondtam: kurvuljunk :) És kurvultunk. Hazáig kitartott a cigi, annyira hideg volt, neke be is sült egyszer. Röhögtünk rajta. Aztán a kapuban megöleltük egymást: szeretlek ... na látod, ezt elhiszem ... én is!

És most itthon verem a billentyűket a gyönyörűséges új műkörmömmel, nézem a Megasztárt és azon gondokozom, mikor lesz ebből a sok zagyvaságból könyv ...

kicsi vagyok, éhes vagyok, fáradt vagyok ... Most rendeltem egy pizzát, addig ledőlök, ill. írok, mert erőm semmi. Nem volt rossz ez a mai névnapos nap. De kicsit beárnyékolta az alaphangulatom, ami egyelőre elűzhetetlen, hiába hitetem el néha magam az ellenkezőjéről.

Azért megvagyok ... Örülök, hogy ezt a napot is megértem és hogy ilyen sokan felköszöntöttek ma. Ha minden péntekem ilyen lesz (már pedig, ha nem mondja le tanítvány, ilyen lesz...), lehet tényleg kipurcanok lassan. Mert sajnos a többi nap sem sokkal fényesebb.

Ezen a héten alig volt időm manócskákra :( Most apjuknál, de holnap megyek értük.

Ma felhívott anyu ... felköszöntött, hétvégén hazamegyünk végre. Egy hónapja nem beszéltünk ... Szeretetéhség? Valahol itt a gyökere ...

Nem vágyom most pasira, ez nálam ritka így rövid ideig tartó "kapcsolat" vége után, ilyenkor menekülni szoktam valami búfelejtőbe. Most már ehhez sincs se kedvem, se idegzetem, se semmim ... nem tudok már hinni, bízni, talán a szeretet is lassan kihal belőlem ...

még mindig tanítok, reggel fél kilenctől nyomom egyfolytában ... azt hiszem, most lesz ma a 12. órám ... lehet nem vagyok normális!

meghalok éhen, majd bepisilek :)de 10 perc és jön még egy lány. Holnap pedig tanítás megint, munkanap. Azt hiszem, fizikai erőbírásom határait feszegetem, s ezzel szellemi épségem is veszélybe került. Egyre szórakozottabb vagyok, mindent elfelejtek pl.

Örülök is az esti programnak, meg nem is. Bevallom, szívesebben aludnék egy nagyot, de majd nem sokáig tivornyázunk.

Tőle mit kaptam névnapomra? Egy lájkot facebookon ... no comment ... No comment ...

Több érzés rekedt egy hangya tűhegyni szíve csücskébe ...

De Ti olyan édesek vagytok :)

LOVE :)