és egyre nehezebben adom ki magamból. Nagy csalódás volt ez nekem. Azt hittem, attól hogy valaki baromi intelligens, érzelmileg is rendelkezik ezzel a képességgel. És mégsem, Ő is csak egy férfi, aki utálja a kötöttségeket, a puffogást és már biztosan új prédát hajkurászik Ilyen gondolatok járnak most a fejemben. És sajnos ez még fáj nekem. És azt is tudom, addig fog fájni, míg valaki más meg nem dobogtatja újra a szívem. Nehéz. És egyre jobban félek a csalódástól. Össze vagyok zavarodva.
Ma este is sírtam kicsit, mert felcsendült egy dal, ami szomorú érzéseket váltott ki belőlem. Én így is boldog lennék egyedül is, nem kell megerősítés mástól, hogy jó vagyok, bármilyen téren is. A szeretetre vágyom, a törődésre, s arra hogy rázúdíthassam valakire mindazt a jót és szépet, amit itt gyűjtögetek legbelül.
Egy órával ezelőtt még hangosan kacagtam, most szomorúan pötyögök. Ez a bipolaritás. Pont ez. Nincs rá magyarázat, rátör az emberre. Illetve van kis apropója, de le sem írom ... szánalmas ...
Általa voltam, s most nem vagyok (nem B.-ről beszélek), Norbiról ... olyan sokat eszembe jut újra ...
