facebookon , hogy törlöm az ismerősök közül. Nem akartam agyonragozni, hogy nem bírom nézni, milyen vígan éli az életét és nem bírom megállni, hogy ne kísérjem nyomon. Egyszerűen megírtam neki, hogy nem azért törlöm, mert nem szeretem, épp ellenkezőleg. Megkértem, hogy ne válaszoljon. És így írtam alá: Őzi .. ahogy hívott. Én voltam a kis őzikéje. És most pityergek ...
Msn-en még nézegetem egy darabig, fönn van-e, de ha nem bírok ezzel az érzéssel tovább, onnan is törlöm. De valahol még látni akarom, hogy létezik ...
Rég szenvedtem ennyit valaki miatt ... De 2011-re összeszedem magam!
Nem tudok most többet írni ...