foglalkozni semmivel. Furcsa, sehova sem tartozás érzése leng körül. Tele bizonytalansággal, kérdőjelekkel és fáradtsággal. Belefáradtam a szerelembe, a várakozásba, a csalódásba. Nem vagyok boldog egyáltalán, elégedett vagyok az életemmel, de nem vagyok boldog, mert ismét a megértetlenség falaiba ütköztem.
Fura kis lény vagyok én :) Ezt megerősítette drága barátom is, akit pénteken végre személyesen is megismerhettem. B. is fura ... azt hittem, majd ez a két furaság jól kijön egymással. Azt gondoltam, egy fura csak furát szerethet. De lehet Ő még nálam is furább volt.
És hiába a fogadkozás, hogy nem foglalkozom vele, mindig nála lyukadok ki. Ő minden negatív gondolatom forrása, mégis szeretem. Ő az, aki összetörte varázstükröm apró darabokra, s most se időm, se energiám már nincsen, hogy összeillesszem darabjait.
Szanaszét hevernek az üvegszilánkok körülöttem és én nem szedem föl őket, mert még jobban megvágom magam. Nem akarom, hogy még jobban fájjon, még jobban vérezzen ...
Azt akarom, hogy legyen már ennek vége!
