kezdem azzal, ami most sok mindent megváltoztatott bennem. Itt volt Viktor, és megcsókolni sem bírtam. Ha nem iszogattunk volna picit, mikor jött, hazaküldöm ... Nem működik már nálam semmi. Leblokkolta B. az érzelmeimet, a testemet, de legalább nem tettem olyat, ami nem szívből jött. Úgy látszik változom, egyre fontosabb számomra a belső harmónia a másikkal. Furcsa volt, reggel el is ment, mert látta, fölösleges maradnia, nem csak azért, mert nem bújok vele vissza az ágyba, teljesen használhatatlan voltam.
Szóval B. kísért még egy darabig. Ezt el kell fogadnom és kezelnem kell.
Viszont tegnap volt egy nagyon kellemes beszélgetésem egy olyan sráccal, aki talán már egy éva a szívemben bújkál, de sosem találkoztunk, persze hogy ő is messze van :) Annyira aranyos és kedves volt, mint mindig. Ő K. , egy kezemen meg tudom számolni azokat a pasikat, akik ennyire közel állnak hozzám. És ehhez nem kellett személyes találkozó, egyszerűen érezzük mindketten és reménykedünk abban, hogy talán a sors majd kegyes lesz hozzánk és egyszer megölelhetjük egymást, vagy talán nem is egyszer. A karma hatalmára bíztuk ezt.
Írok még, de most kicsit visszabújok ágyikóba :)
