volt ma belőle elég. Szóval majd kilábalok lassan a szánalmas önsajnálat apátiájából. A délelőtt eleve olyan kellemes volt, mint mindig. Az óráim jó hangulatban teltek, a karácsonyi műsor próbáján jókat röhögtünk, én már kínomban is ... de majd csak kisül belőle valami, én azt hiszem, amit tudtam, megtettem.

Napközben új barátom tartotta bennem a lelket, amikor csak tudtam beköszöntem neki msn-en. A szó tiszta értelmében barát, legalábbis én már annak tartom, kedvelem, szeretek vele beszélgetni és mindig mosolyt csal az arcomra. Pedig tegnap este nagyon undok voltam vele ...

Este eljött barátnőm, akivel nagyon ritkán találkozunk. Olyan jó volt megölelni és nagyokat vigyorogni. Azt mondta B. egy bolond, meg fogja még bánni a döntését. Ezt barátnőm ugyanúgy nem tudhatja, mint én,de jól esett, hogy ezzel engem magasztalt egekig :)

Aztán nemrég videokameráztam kedves szintén új barátnémmal :) először láttuk egymást, végigmosolyogtuk a beszélgetést. Annyira hasonlítunk egymásra, még kicsit kívül is. Nagyon pizitív kisugárzása van. Innen üzenem neki, hogy örülök, hogy megismerhettem!!

Szóval most így jó érzésekkel fekszem le, mégis ott van egy kis szürke felhő, ami ráveti árnyékát minden jóra. Ez nem jellemző, hogy ennyire nem tudok továbblépni. Egyszer volt eddig ilyen életemben ...