ezt a B-storyt egyszer s mindenkorra. Faszomnak írtam rá tegnap és minek válaszolt? Azt jobban viseltem volna, ha nem ír vissza. Úgy látszik egyikőnk sem tudja, mit is akar, csak érzések vannak jelen, nálam több, nála talán kevesebb, de van ...

Megpróbálom függetleníteni magam ettől az érzéstől és az eszemre hallgatni. Töröljem msn-ről is? A telefonkönyvemből is? Ez lenne a megoldás, de ez még nem megy. És ugyan mit érek azzal, ha elmenekülök saját magam elől? Mennyi ellentmondás ... Koncentrálok inkább Viktorra és a Szentestére, de annyira most ez sem lelkesít. Szaros érzések ... hogy eluralják az embert és a küzdelem mennyire fáj.

Innentől viszont megfogadom, hogy ha a kezem letörik sem fogom keresni és msn-en sem írogatok ki burkolt üzeneteket. Hátha az jobban fáj neki, ha azt látja, jól vagyok ... Ááááá megőrülök, mert igazságérzetem megfojt közben. És őszinteségem. Mit érek ugyan vele? Rámcsodálkoznak, majd tovább állnak, túl komplikált velem kezdeni.

Azért bízom benne, hogy még valahol a világban kóvályog egy ilyen kis elveszett lélek, mint én és arra vár, hogy rámtaláljon :)