Egy éjjel a Hold így szólt hozzám: "Ha mindig csak sírsz miatta, akkor miért nem hagyod el?" Megálltam egy pillanatra, majd a Holdra néztem & azt mondtam: "Te elhagynád valaha a saját eged?"
ez az érzés bújkál bennem, s nem ereszt
azt hiszem, ma még nem sírtam, de nincs még vége a napnak
káosz van bennem
mégis rend
számomra olyan egyértelmű minden
Ő az én egem, míg nem száműz a végtelenbe
bár a Hold sosem hagyja el az egét
én nem tudom megtagadni még az egem
azzal magamat tagadnám meg
én tartom magam a kimondott szóhoz
s a kimondatlanhoz
de ez csak én vagyok
Ő pedig Ő
a saját Holdjával ...
