magammal, az életemmel, a gondolataimmal, igen főleg azokkal. És mi a legnehezebb dolog? A gondolataidat irányítani, főleg ha ízig-vérig ösztönlény(lány) vagy és az érzelmek tartanak fogságukban. Nekem ezzel a sorssal kell megbirkóznom. Olykor jó ez, mert nagyon tartalmas barátságokat tudok kötni, máskor nagyon fáj, mert szeretetbombámtól elmenekülnek az emberek, igen, főleg a férfiak.
Velem mindig az történik, hogy amint biztonságot érzek kiereszteni a szeretetemet, megriadnak tőle, pedig ott kezdődne a megismerés, a tömény érzelmek kiélése. Egyszer volt abban részem, hogy nem futamodott meg az "áldozat",de Ő most már nagyon messze van tőlem. Viszont a mostani kudarcom után ismét egyre többet gondolok rá. Talán már nem is az aktuális Ő hiányzik, talán az fáj, hogy ismét bedőltem annak, hogy valaki viszonozni tudja azt a sok jót, amit csak én adhatok.
Ide menekültem hozzátok és máris értékes emberek vesznek körül. Örülök Nektek!
Elég szakaszos a napom, az életem, a gondolatmenetem, ezért írok többször keveset, az adott pillanat érzéseit megragadva.
