kerültem ágyba, miután felkecmeregtem a tévé elől, ahol elaludtam a heverőn. Ruhástól, mindenestől. Kinyitottam álmosan a szekrényt, kivettem egy pólót aludni, B. pólója volt az. Nem volt rossz érzés fölvenni. Kezembe vettem a telefont és megírtam neki, hogy még mindig jó a pólójában aludni. Egyáltalán nem számítottam válaszra, de az rögtön jött: "sokpuszik" ... Válaszom ez volt: "mindigszeret". És meglepő módon erre is reagált ... Nem vonok le messzemenő következtetéseket ebből az egészből, de meglepett.
Most itt csücsülök a pólójában és szívem mélyén abban reménykedem, hogy még számítok neki. Józan iker-felem csöndre inti gondolataimat. Az ebben az egészben az érdekes, hogy míg együtt voltunk, csak a megismerekedésünk elején kaptam ilyen gyors reakciókat. Most vajon jól esett neki vagy csak szánalomból írt? Talán szánalomból a másodikra már nem válaszolt volna, amennyire megismertem ...
Most megyek rendet rakni :) folyton ez van, de most hiperszupermegagiga-rendetlenség van itthon. A tegnapi egésznapos focikupa után beájult az egész család. Én alapból ki voltam fáradva egész nap.
Bassza meg ... talán jobb, ha nem ír vissza ... de akkor én minek írtam? Kész vagyok ...
Szeretem ...
