olyan gyorsan történnek most velem az események és bennem még gyorsabban. Csak kapkodom a fejem ide-oda. Közben van bennem egy állandó rossz érzés a B.-vel való viszonyom és szakításom miatt. Nem, nem megyek bele újra a fölösleges agyalásba, hiszen ezek csak az én elmém teóriái lennének, az igazság odaát van, nála. Úgy döntött, megtartja magának vagy elmondta villágosan, csak az én tiszta, álmodozó, ámbár felettébb bizalmatlan lelkem nem hiszi el. Hát így jártam. Szeretnék már nem írni B.ről ...

Már nagyon várom a téli szünetet, először is amiatt, hogy manókkal több időt tölthetek, viszont azt a pár napot is várom, amikor egyedül lehetek végre, mert az apjuknál is lesznek. Nagytakarítanom kell mindenütt, magamban is. Kívül-belül rendet teremteni ebben a káoszban, amiben most leledzem.

Nem várom a Karácsonyt ... azt hittem még együtt leszünk, olyan békésen indult minden. És megint Ő villan be és ez az aminek az ember nem tud parancsolni a józan eszével.

De itt legalább kiírom magamból és kicsit félreteszem éjszakára. Szerencsére a reggelek már nem olyan vészesek. A lemez újra rendesen forog, csak nem azt játssza, amit kellene ... vagy amit (csak én) akarok?

Jó éjt :)