kezdem az elején. Azt hiszem, részletesebben kell írnom, több időt kell szánnom arra, hogy átgondoljam, mi is történik velem, bennem.

Szóval elmentünk Gabi barátnőmmel koktélozni, megrendeltük, fancsari pofákat vágva meg is ittam ... keserű volt. A pincérlány, mikor fizettünk, meg is kérdezte, ugye nem ízlett annyira ... de,de nyugi, nem volt rossz :)

Kicsit lightosra sikerült a beszélgetésünk Gabival, emlegettük, hogy utoljára még Zsolttal jártunk ott, a B. előttivel. B az Ő. Zsolt volt az Ő-jelölt előtte, de sajnos benne olyan mély nyomokat hagyott csapodár felesége, hogy még mellettem sem tudott kiállni maga mellett :) Sajnáltam ... nem azt, hogy vége lett, hanem Zsoltot.

Azt mondta Gabi, nem hiszi el, hogy B. szeretett volna, Zs. sérült volt, de Norbi még biztosan gondol rám ... a börtönben talán ... Na, bemutatom akkor lassan ez éves pasi-felhozatalomat.

Norbi, a bűnöző, aki szerelmes volt belém, Zsolt, a lelkisérült, aki mellettem próbált újra férfi lenni és B. , akit még nem fejtettem meg.

Norbi volt az, aki eddig meg tudta nekem adni azt az érzést, amire valaha is vártam, aztán egy reggeli telefonhívás után eltűnt, az előzmények tükrében, akár börtönben is lehet. A monday Morning számról még mindig Ő jut eszembe ... majd elmesélem :)

Vissza a koktélozáshoz. Fizettünk, angolosan távoztunk, majd elindultunk nekem cigit vadászni. Hazafelémenet kibontottam a kecsesen vékony zöld Pall Mallt és megkérdeztem Gabit, rágyújt-e velem. Azt mondta: de itt az úton cigizzünk?? Mondtam: kurvuljunk :) És kurvultunk. Hazáig kitartott a cigi, annyira hideg volt, neke be is sült egyszer. Röhögtünk rajta. Aztán a kapuban megöleltük egymást: szeretlek ... na látod, ezt elhiszem ... én is!

És most itthon verem a billentyűket a gyönyörűséges új műkörmömmel, nézem a Megasztárt és azon gondokozom, mikor lesz ebből a sok zagyvaságból könyv ...