ezzel a mostani életérzésemmel. Mindenki a boldogságot keresi és azt az embert, akit boldoggá tehet. Ezt ne tagadja senki, mert ez az ember ösztöneiből fakad.
Végeztem suliban, a délutánom még hosszú lesz. Fogadóórák a másik oldalon, megyek a gyerekeim sulijába. Este pedig találkozom egy virtuális ismerősömmel, mert ma épp itt jár. Semmi különös, facebookon kommentelgetünk egymásnak okos gondolatokat és ha már ide vetette a sors, leülünk picit beszélgetni.
Kicsi szívem nyugszik lassan, de még mindig szeret ... így fog ez még tartani egy darabig.
Ha nem múlik csendesen, én maradok A reménytelen szerelmes nő, aki örök magányra van kárhoztatva :)
Ej, be szépen megfogalmaztam én ezt.
Na, megyek dolgomra, fénymásolnom kell még holnapra dogákat, meg ilyen finomságok ...
tschüss ..