ez az érzés.
Bizonytalanság, félelem, várakozás, csodavárás ...
Ez így nem mehet tovább, ha Ő nem jelentkezik, hogy megbeszéljük, magamban kell döntést hoznom és változtatni ezen a depressziós állapoton.
Mindig ez történik velem, ha óvatos vagyok akkor is, ha belevetem magam a dolgokba, akkor is. Nem tudom most már mi lenne a helyes. Talán eddig semmi sem volt helyes, mert csak azt képzeltem, hogy jó úton járok.
Még reménykedem, várom a csodát ...
Olykor elsírom magam, nem tudok odafigyelni a dolgaimra, nem eszem, aludni még csak-csak alszom, mert úgy kimerít ez az egész.
