talán ... Vagy csak önmagamat adom és ez nem elég vagy túl sok. Megint olyan borongós a reggelem. Nem így kellene ennek lenni.
Valószínűleg nem találkozunk megint. Sok a munka. Én meg belehalok ebbe. Rakom össze a mozaikokat és mindig akad olyan részlet, ami a szívembe döfi a kést. Aztán jön egy sms, ami elsimít mindent.
Sírtam este, most is fojtogat valami. Minden szerelembe belepusztulok. Ez lenne a sorsom?
Próbálom megtalálni a megoldást, annyira igyekszem és mindig ugyanott kötök ki: szenvedek.
Holott mindent megadok, figyelmes, hűséges, őszinte vagyok. Csupán egyre vágyom, hogy érezzem, szeret, hiányzom és Ő is mindig velem lenne, ha tudna. Néha érzem, néha irtóra nem ezt érzem.
Ma is vissza kell fognom magam és várni a következő tőrdöfést: nem tudok menni...
Nem kicsit van elegem mindenből.
