Túl sok gondolkodásra ...

S mire használd a szived? Érezz ... Annyira szeretném, ha végre megérezné a szivem, amit az agyam próbál kimosni belőle. Tele vagyok kétségekkel, kérdőjelekkel, nem tudok felhőtlenül bízni ... elsősorban magamban ... a saját erőmben.

Kívülről én vagyok a szupernő: mindig csinos, rendben a haja, körmei, ügyel a részletekre, gondos családanya, megértő társ, határozott tanárnő, akit imádnak a tanulói. És mégsem kerek a történet, valami mindig belülről emészti fel a lelkem. Attól tartok én vagyok önmagam legfőbb pusztítója.

Nem tudom, mért kell annyit agyalnom, lelkiznem, bonyolítanom az életem. Talán ez éltet, a bonyodalmak ...

Annyira szeretnék önmagam lenni, csak egy napig, de nem tudok ... mert így is túl sok vagyok mindenkinek. Vajon mi lenne, ha szabadjára engedném mindenem ...

Nem merem.

Félek ...